Állj! Valójában most mi történik? avagy A belső feszültségek kezelése

A világ utat nyit annak, aki tudja, hová tart

Furcsa dolog az élet. Családállítás képzésre járok, ami nem tudom, tudod-e milyen módszer, mindenesetre ide elegendő annyi, hogy transzgenerációs blokkokat és a bennünk gyermekkori gyökeredzéssel feszülő blokkokat oldani képes módszer, valahol a megszokott realitás és a transzcendens határán. Döbbenetes felismerések, tényfeltárások, és új mintázatok kialakítása - a régi, és nem működő mintázatok helyett. És persze jól megkavarja az embert érzelmileg, mielőtt kisimítja...

Ebben vagyok most már második éve (ősszel vizsga), képzelheted - de inkább ne. Az nyugodtabb.  Ami biztos, hogy tisztogat, és mélyre ás bennem. Ilyenkor van, hogy "a semmiből" (nyilván nem onnan, de olyan mélyről, hogy egyszerűbb lesemmizni) előjönnek felkavaró érzelmek. Nyugtalanság. Feszültség. Fáj. Valami, ott mélyen bent.

És ilyenkor nehéz nyugodtan folytatni azt, ami pedig jó - mert az érzés ott van, és figyelmet követel magának. És van, hogy hagyom - mert meg kell élni, annak ott helye van. Hogy elmehessen, hogy átégessen a tapasztalás tüzével. De él már bennem a Megfigyelő - az az énrész, aki képes konstatálni, hogy Mi Van Épp, bármily' helyzetben - és ez tudatossá teszi azt, amit átélek. És ez hozza azt, hogy az érzelmi történések sokkal gyorsabban elvégzik dolgukat, mint ezt korábban - évekkel korábban - tapasztaltam.

De amiért most írok, az picit más. Nemrégiben volt egy érdekes megélésem, és azt érzem, neked is hasznodra lehet.

Az történt, hogy megint megjelent egy feszült érzés "a semmiből". Megjelent a fiziológiai arzenál: nehezebb légzés, éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, és a gondolati fókuszom beszűkül valamire, amit nem látok tisztán. Feszültség - klasszikus. Azonban azt éreztem, hogy ennek itt most nem kell teret adjak, ott volt bennem a szándék, hogy ezt kezeljem valahogy. És ekkor a következő kérdést tettem fel magamnak:

- Állj! Mi történik most pontosan? És ez mit jelent?

És elkezdtem kommentelni magamnak, hogy Pontosan Mi Történik.

- Épp felállok, és kézbe veszem a bögrém. Ez azt jelenti, hogy van mit innom, van mibe töltenem. 

... 

Most épp elmosom a bögrémet, ez azt jelenti, hogy van egy hely, ahol tisztán tarthatom a dolgaim, és vannak dolgaim, amit tisztán tarthatok. 

... 

Most épp egy szelet sajtot szelek. Ez azt jelenti, hogy van mit ennem, és van hol tárolnom, hogy ne romoljon meg. 

... 

Most kinyitom az ablakom, bejön a kinti levegő. Ez azt jelenti, hogy van hol laknom, ahol biztonságban vagyok.

Ez gyakorlatilag nem más, mint egy Jelenbe Hozó cselekvés, de amivel egy picit több: beindítja a hála érzésének csíráját. 

A feszültség, amit érzek, mondjuk egy gyermekkoromban berögzült hiedelmemből fakad, és épp ütközik a felnőtt valóságommal, ebből ered. Vagy ez a feszültség a családom egy korábbi generációjának tagjában megszületett feszültség lenyomata - itt van, és valójában: mégsem.

Érezni, de csak mert ez a hiedelem erősebb, mint az éber tudat. De ha ezzel az egyszerű gyakorlattal tudatosítom, hogy a Jelen valójában más, mint amit ez a hiedelem, vagy amit a transzgenerációs blokk érzésszinten diktál, akkor ráébredek a Jelenre, ahol valójában minden rendben van (bögre, sajt, ablak...)

Ha nem elég, hogy gondolod ezeket a kommenteléseket a cselekvésedről, mert annyira nem vagy jól, annyira feszült vagy, akkor mondd ki hangosan a mondatokat. A hang még erősebben fókuszban tart. Csináld addig, amíg meg nem nyugszol annyira, hogy átlásd: a valós problémáddal kapcsolatban CSELEKVŐKÉPES HELYZETBEN VAGY.

A Jelenbe kerülés sajnos - tapasztalatom szerint legalábbis - nem helyettesíti azt, hogy a régi sémákat, blokkoló hiedelmeket kitisztogassuk valamilyen módszerrel, akár a családállítással. Mert a tisztogatás hozza azt, hogy alapból az ember egyre többet van a Jelenben, és nem a feszültségekkel való gyürkőzéssel telik a napja nagy része, hanem azt teszi, amiért itt van: alkot, teremt és élvezi ezt a bolygót...

Hiszek abban, hogy képes vagy tenni azért, hogy az a Valami, amivel épp gyürkőzöl, a Megoldás felé elmozduljon. Képes vagy rá! Több (belső) erőd van, mint gondolnád... 

Legyen szép a napod, legyen szép az életed!
Ne feledj minden nap tenni érte.

Vanda

Mátrai Vanda
coach, tréner, zarándok
www.matraivanda.hu

Előző blogbejegyzés: Éhes vagy, amikor nem vagy éhes? avagy, Mi van a konfliktusok mélyén?