Nem te félsz, hanem a benned élő gyermek - mi a megoldás?

A blogbejegyzés címe talán furcsának hat, de a cikk végére - reményeim szerint - számodra is világosabbá válik, mit értek ez alatt, és hogyan tudod támogatni a megoldásodat.

A helyzet, amiben a világ van, összetett és nehéz. Azonban ma már tart ott az emberiség tudatossága, hogy világosan kirajzolódjanak a megoldás irányai, és most próbatétel előtt áll mindaz a tudás és eddigi gyakorlás, önfejlesztés, amivel építettük magunkat.

A belső-gyermek megközelítés számomra nagyon sokat ad és adott - és azt gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Ezzel a nézőponttal szeretnék most számodra is egy lehetséges figyelemfókuszt adni.

A belső gyermek fizikailag és mentálisan nem létezik egy felnőtt ember esetében - hiszen felnőttünk, legalábbis ezt a két síkot tekintve, - de érzelmileg igen: létezik. Olyan helyzetekben, amikor egy ember vagy történés "megnyomja a gombunkat", ez az én-részünk beaktíválódik, (azaz regresszálunk, visszatérünk egy gyermeki-én állapotba érzelmileg), és egy gyermek (hiányos) eszköztárával vagyunk jelen ilyenkor abban az adott helyzetben, konfliktusban.

Nagyon fontos a megértésben ez a pont: amikor a gyermeki-én állapot hiányos eszköztárával vagyunk jelen egy helyzetben, jellemzően alacsony rezgésszintű (hívjuk negatív) érzelmekkel reagálunk: dühösek leszünk, aggódni kezdünk, félelem önt el bennünket, lebénulunk, cselekvésképtelenné válunk, elszomorodunk, stb. 

Fontos, hogy mindez azt jelenti, hogy ilyenkor ezek a negatív érzelmek uralnak, és akadályoznak bennünket abban, hogy a megoldást keressük az adott helyzetre, problémára, konfliktusra. Ismét nagyon fontos ez a pont: akadályoznak bennünket. Akadályozza, hogy a felnőtt-én részünk, akinek megvannak hozzá az eszközei (tudás, tapasztalat, olyan agyi részek, amelyek az ok-okozati gondolkodásért felelősek (és egy gyermekben még nincs jelen)), megtalálja a megoldást adott problémára, és higgadtan cselekedni tudjon.

Egy világjárvány híre bőségesen elegendő külső negatív impulzus ahhoz, hogy "benyomódjon a gombunk", és érzelmileg megbillenve - a belső-gyermeki-én állapotába kerülve - a negatív érzelmeink uralma alá kerüljünk.

Ez viszont nem szolgálja a megoldások megtalálását, a felnőtt-én részünk aktivitását, amire most hatalmas szükség van: higgadt, felelős döntések meghozatalát, amik érintik családunk, szeretteink, és tágabban, a társadalom többi szereplőjének életét.

Felelősek vagyunk önmagunkért, és ezen keresztül a világunkért. Fontos tennünk azért, hogy a józan döntések meghozatalára képes felnőtt-én részünket "szabadon tartsuk", azaz, kapcsolódnunk kell a belül rettegő gyermeki-énünkkel, és a pozitív fókusszal támogatnunk kell a nyugalmát.

Ez azzal érhető el, hogy az azonosulást - a felnőtt-én rész és a rettegő belső-gyermeki részünk egybeolvadását - egyre hatékonyabban megakadályozzuk. Ezt a kapcsolódással érhetjük el, ami elsőre furcsának hangozhat. De amikor kapcsolódunk, az eleve csak úgy jöhet létre, ha a két kapcsolódó rész nincs egyben. 

Tehát fontos azt gyakorolnunk, hogy a negatív érzelem megjelenését észlelve megszólítsuk magunkban a félelemmel teli - éppen most észlelt - részünket, azaz, a belső-gyermeket. A megszólítás maga a kapcsolódás. A kapcsolódással az Észlelő, Megfigyelő részünk - nevezzük most felnőtt-én részünknek - pozitív figyelmet tud adni a félelemmel teli gyermeki résznek. 

Fontos törvényszerűség, hogy ahová árad a figyelem, oda áramlik az energia: így a félő részünk pozitív figyelemben részesülve pozitív energiához jut. Ezt kívülről nézve te annak tudod megélni, hogy megnyugszol.

Ezzel a pozitív figyelemfókusszal a Jelenbe hozod magad, és a Jelenben rendben vagy. Van levegőd, van ételed, vannak eszközeid a helyzet megoldásához, és ami szintén fontos: így van energiád (szellemi és fizikai kapacitásod) megtalálni a helyzet megoldását. 

A megszólításhoz, kapcsolódáshoz adok most néhány javaslatot.

          kicsi-én :-)

1.

Ha éber tudatodnál vagy, akkor is nagyon sokat tud segíteni, ha a fenti gondolatsor mentén cselekszel. De még mélyebben hat, ha rendszeresen, meditáció formájában kapcsolódsz a belső-gyermekedhez. Ilyen meditációt bőséggel találsz a neten, keresd meg a számodra legmegfelelőbbet. Ezek jellemzően egyszerű vezetett meditációk, ahol találkozhatsz a benned élő gyermekkel, és szeretetteljesen kapcsolódhatsz vele, megöleled, biztosítod őt arról, hogy biztonságban van veled. Az ilyenkor megélt pozitív érzelmek töltő, oldó hatásúak, növelik belső erődet.

2.

Javaslom, hogy keress egy gyermekkori fotót önmagadról, és kapcsolódj a benned élő gyermekkel úgy, hogy ezt a fotót nézed néhány percig, figyeled a légzésed, és kapcsolódsz hozzá ezen keresztül.

3.
A másik eszköz a meditáció, javaslom minden nap 5-10 percet ülj le törökülésben, vagy ha nem tudsz így ülni, akkor egy székre, de egyenes gerinccel, és lehunyt szemmel figyeld a légzésed. Ha gondolatok jönnek, az természetes, és nem gond, annyit tegyél, hogy amint észleled, hogy bejött mindenféle gondolat, kezdd el újra a légzésed figyelni. Ne harcolj a gondolatokkal, ne kezdd el ostorozni magad, hogy miért nem tudsz végig a légzésedre figyelni - ez egyáltalán nem egyszerű mutatvány, a gondolatok azok jönnek. Viszont itt is érvényes: amire figyelsz, azt erősíted, annak adsz energiát. Tehát ha visszatérsz a légzésfigyeléshez, annak adsz energiát, nem a gondolatoknak.

4.

Az éber tudattal történő kapcsolódást nagyon támogatja David R. Hawkins elengedés módszere. Elengedés címmel írt erről egy könyvet, amit ajánlok figyelmedbe, de ha nincs meg, mostanában valószínű nehézkesebb a beszerzése, így egy leegyszerűsített gyakorlatot osztok meg veled.

Amint észleled, hogy elönt a félelem, harag, kétségbeesés stb. (amit egyébként nem egyszerű észlelni, mert az azonosulásban a belső-gyermek aktív, és a felnőtt-én, a Megfigyelő nem éber... de gyakorlással ez természetesen fejleszthető), szóval amint észleled a negatív érzelmed, köszöntsd "őt". (Az egyes szám harmadik személyben történő megszólítás egyébként is az azonosulás megszüntetését támogatja, tudsz kapcsolódni az érzéssel: ergo, már nem ural téged, nem azonosulásban vagy, hanem van egy ránézésnyi távolságod már ettől az érzelemtől - és ez rettentően fontos).

Tehát: köszöntsd az érzelmet. Hangosan is kimondhatod, vagy magadban: "Helló ... Látlak." vagy "Üdvözöllek ... Látlak." A ... helyére azt az érzelmet mondd, amit észlelsz magadban. Pl. ha úgy észleled, félelem van benned, mondd ezt: "Helló Félelem. Látlak."

Talán furcsa, idegen számodra ez a gyakorlat, és nem érted, hogyan tudna ez segíteni. Kezdetben nekem is furcsa volt, aztán megértettem, elkezdtem használni, és elkezdtem tapasztani, hogy működik. A negatív érzelmek akkor okoznak problémát, ha eluralnak bennünket, vagy ha elfojtjuk őket. Azonban, ha szembenézünk velük, elismerjük, hogy éppen ott vannak, akkor elvész az erejük. Realizálod a jelened, megfigyelő poziciódból rálátásod nyílik, hogy bár itt van egy érzelem, nem tölti ki a teljes világodat, bőségesen van abban a világodban más is. Nem ural le az érzelem, hanem a megfigyelés folyamatában egyre zsugorodik, illuzórikus volta szerint: eltűnik.

Természetesen az önfejlesztés egy folyamat, hosszú folyamat, de sosem késő elkezdeni gyakorolni. Most eléggé szúr az a szög mindannyiunkat, elég motivációt ad a külső környezet, hogy elkezdjünk tenni önmagunkért, és ezen keresztül a világért.

Áldás ez, és fontos, hogy éljünk a lehetőséggel: emeljük tudatossági szintünket, kezdjük el valóban tisztelni és szeretni önmagunkat, és ezen keresztül a világunkat. A félelem és a negatív érzelmek gyengítik az immunrendszert, fontos feladat tehát az egészségünk megőrzésében is az, hogy értően forduljunk saját működésünk felé, és támogatóan legyünk jelen önmagunk, és ezen keresztül a világ számára.

Legyen szép a napod, legyen szép az életed!
Ne feledj minden nap tenni érte.

Vanda

Mátrai Vanda
coach, tréner, zarándok
www.matraivanda.hu

Előző blogbejegyzés: Állj! Valójában most mi történik? avagy A belső feszültségek kezelése