BELSŐ.VILÁG.UTAZÓ. önismereti kalandozások indul

Tégy több olyan dolgot, ami boldoggá tesz

Egy éve kezdtem el blogot írni a (külső) utazásaimról, mert imádom felfedezni a világot, és aztán megosztani az élményeimet másokkal. Ez a blog is utazásról szól majd, de a belső világba vezet...

Saját belső fejlődésem, amióta tudatosan foglalkozom magammal több, mint 15 éve tart - kis lépésekkel indult, de konkrétan meg tudom határozni, melyikkel: első munkahelyemen egy kollégám kezembe nyomta Richard Bach: Illúziók című könyvét, és én először tettem fel magamnak a fizikai világomon túl nyúló valóságom kapcsán kérdéseket. Tudod, afféle "Ki vagyok én?" "Miért születtem a világra?" "Mi az értelme az emberi létezésemnek?" és hasonlók árasztottak el.

Az útkeresés vargabetűi engem sem kíméltek. Élelmiszermérnök lettem, és ez a szakma a számomra - bizton állíthatom - tökéletes vakvágány volt. Már az első félévben éreztem, hogy rossz helyen vagyok, de amikor félmetszet-félnézetben diafragma szelepet kellett rajzolnom, már biztos voltam benne.

Ezt nem én, de ilyeneket...

Hogy miért maradtam mégis 7 éven át, a főiskola elvégzése után miért folytattam még az egyetemi szintet is? Ma úgy fogalmaznék: nagyon alacsony volt a tudatossági szintem, és teljesen a hiedelmeim vezéreltek, azok a bennem lévő blokkok, amik létezéséről akkor még semmit sem tudtam, mégis meghatározták az életem.

Az volt a belső parancs, hogy maradjak, mert itt biztonságos - a diploma fontos, biztonságot nyújt majd később, hogy legyen munkám... Nem fogott magnumot senki a fejemhez, nem volt nyomás sem szülői részről - annyi csak, finoman, hogy legyen egy diplomám, mert az - biztonságot ad. És én tettem, amit a belső vezérlőmű engedett - maradtam, elvégeztem. Csendesen, szorgalmasan, kimaradva a bulikból (a Kertészeti Egyetem 'K' épülete pedig város-híres bulihely volt akkortájt), mert társaságban lefagytam...

(Aztán évekbe tellett, míg megbocsátottam magamnak, hogy maradtam, elvégeztem - és még néhányba, amíg rájöttem, hogyan tudom hasznosítani: mivel azóta segítőként dolgozom, ha valaki azzal fordul hozzám, hogy "nem vagyok a helyemen", pontosan tudom, miről beszél..)

Egy betegséget is megvártam még, míg végre elindultam a kíméletlen önfeltárás útján, és az elmúlt másfél évtized szinkronszínész és retorikai képzésének tapasztalatai, újságírói (utazás témában természetesen :-) és rádiós munkái aztán egyre közelebb vittek saját hivatásomhoz.

Imádtam a Fúzió Rádióban azt a másfél évet, amit beszélgetős műsorok készítésével és vezetésével töltöttem - ez volt az az éles helyzet, amit a megelőző év szinkronszínész képzésén megalapoztam. Beszélni tanultam - felvállalni a hangom, a véleményem, a gondolataim mások előtt. A Vacsoravendég című műsoromban pedig felhasználhattam az élelmiszermérnöki tudásom :-), tudtam ügyeseket kérdezni az OÉTI vezetőjétől, vagy éppen a bioélelmiszereket ellenőrző cég ügyvezető igazgatójától. :-)

2007-2008-ban itt készítettem műsorokat :-)

Aztán az önfejlesztő retorika tréningek Manhertz Józsefnél két éven keresztül olyan támogatást adtak saját hangom megtalálásában, hogy újabb szintet léphettem magamban. A közben megírt önfejlesztő regényemet - az Álomkatalógust - ki mertem adni 2010-ben...

Ez már a Bioenergetic kiadása 2013-ból

Bejártam az utat: onnan, hogy baráti társaságban is alig mertem megszólalni, ha rám irányult a figyelem, eljutottam odáig, hogy ma már life coaching konzultációkon, tréningeken  és előadásokon beszélek arról, hogyan válhatunk láthatóvá az Élet számára, hogyan léphetünk rá saját, valódi utunkra.

Hetedik éve vezetek önismereti tréningeket, öt éve life coachként is támogatom az önismereti folyamataikban azokat, akik bizalmat szavaznak nekem.

Egy tréningemen épp

Amit ebből a rövid bemutatkozásból nem hagyhatok ki, az a zarándoklatokhoz fűzött szeretet... 2013. őszén végiggyalogoltam El Camino-t, ami egy 800 km hosszú út Spanyolország északi részén. Életem meghatározó tapasztalása, hogy lépésenként, napról-napra hogyan vagyok képes ilyen hatalmas Út megtételére. Hitet ad, amikor azt érzem, az Élet erősen megpróbál, és erőt merítek abból a részemből, amit ott megtapasztalhattam.

A kép a magyar Camino-n készült 2016-ban, Budapest-Lébény, 200 km

Ebben a blogban olyan írásokra számíthatsz, amit az Élet ihlet - saját megéléseim, a coaching folyamatokban és a tréningeken szerzett tapasztalataim, a felmerülő témák kapcsán a gondolataim, meglátásaim fogom formába önteni, és remélem, haszonnal tudod beépíteni a saját életedbe is majd.

Leírok önismereti gyakorlatokat, amiket egy az egyben elvégezhetsz anélkül, hogy egyéb segítségre szükséged lenne hozzá, hogy építsd önmagad, és egyre inkább közelíts a belső, szeretet központod felé.

Hiszek abban, hogy az önismereti utazás nem más, mint egy csodálatos, bár időnként fájdalmas  tudatosodási folyamat. Hiszek abban, hogy azért vagyunk, hogy ebben egymást támogassuk - pusztán azzal, hogy létezünk, és kapcsolódunk.

Ha van kedved, tarts velem ezen a belső utazáson, Zarándoktársam...

Vanda

Mátrai Vanda
coach, tréner, zarándok
www.matraivanda.hu

Budapest, 2018. tavasz

Következő bejegyzés: Éhes vagy, amikor nem vagy éhes? avagy, Mi van a konfliktusok mélyén?