Éhes vagy, amikor nem vagy éhes? avagy, Mi van a konfliktusok mélyén?

A szülinapi tortám a Hajógyári-szigeten

Csak haladtam az utcán. Meleg volt, szokatlan nyári meleg május elején, és tömeg - a megszokott tömeg azon a környéken, abban a napszakban. Néztem magam elé, és összegeztem, mit kell még elvégeznem, mielőtt a Hajógyári-szigetre érek, ahol a barátaim már vártak.

A tömegben az embereket kerülgettem, és amikor egy hölgy jött épp szembe, kerültem egy picit jobbra, de nem volt teljesen sikeres a manőver, és így enyhén koccanva súroltuk egymás vállát.

A figyelmem egy pillanatra éberebbé vált a kinti világra, és örömmel nyugtáztam, hogy se felőle nem tapasztalom az elégedetlenkedés jeleit, se magamban nem érzékelem a meleg-tömeg-koccanás kombinációjának semmilyen negatív rezzenését. Talán a baráti találkozó előszele volt, hogy a bennem kavargó minden egyéb most rezzenetlen víztükörként, csendes békeként volt jelen legbelül.

Ahogy lépkedtem tovább, egyszer csak a következő mondat bukkant fel bennem: 

- Éhes vagy, amikor nem vagy éhes?

- Mi van? - kérdeztem meg magamtól, reagálva erre a furcsa felvetésre.
A kérdés megismétlődött bennem, kicsit kiegészülve: 

- Éhes vagy, amikor nem vagy éhes? Éhessé tud tenni az étel látványa, ha jóllakott vagy?

Persze jött a válaszom: 

- Nem. - És ezzel párhuzamosan leesett a kérdés értelme is, mely összefüggött a korábbi koccanással... 

Az összeütközés után éberré váló figyelmem azt pásztázta, hogy a hölgy, vagy énbennem megjelent-e a harag érzése - persze a helyzet méretéhez illeszkedő 'mini-harag'. Bennem nem jelent meg, látható mértékben benne sem - és mindezt örömmel nyugtáztam, de ehhez most kaptam egy nagyon szép szemléltetést is, a felbukkanó kérdés formájában.

Bennem épp nyugalom honolt a "koccanásunk pillanatában", azaz 'jóllakott' voltam, amikor a külső inger megjelent. Nem váltott ki belőlem reakciót (nem lettem "éhes", azaz jelen történésre vonatkoztatva - haragos), mert bennem béke honolt.

Ezt tovább fűzve és összefonva azokkal a bölcs gondolatokkal, amikkel korábban már persze találkoztam önismereti folyamataimban: amint bent, úgy kint. Még tovább gondolva: a világban nincs jelen a 'harag'. A világban a 'koccanás' van. Az határozza meg azt, hogy mit élek meg a külső ingerek, 'koccanások' hatására, hogy mennyire vagyok "jóllakott". Mennyire vagyok belül rendben, mennyire vagyok belül jól, mennyire van gyógyult állapotban a belső-gyermekem, az a gyermeki én-részem, aki őrzi a korai tapasztalások lenyomatait, és fenntartja a hiányállapot megéléseket, amíg rendbe nem teszem.

Amíg odabent düh van, azaz a bensőm, valamely én-részem haragos, addig a világ külső impulzusai megmozdíthatják bent ezt a dühöt - a külvilág pedig ilyenkor azt érzékeli, dühös vagyok. Valójában a dühöm moccant meg bennem -  ennyi történt. Nem "feldühít valami", hanem "megmoccantja bennem a dühömet valami". 

Amíg odabent szomorúság van, azaz a belső-gyermekem szomorú valami korábbi történés lenyomataként, addig a világ külső impulzusai megmozdíthatják bent ezt a szomorúságot - a külvilág pedig ilyenkor azt érzékeli, szomorú vagyok. Valójában a szomorúságom moccant meg bennem -  ennyi történt. Nem "elszomorít valami", hanem "megmoccantja bennem a szomorúságomat valami".

Ez pedig azért fontos, mert így ahhoz, hogy jól legyek, nem a világot kell megváltoztatni, hanem a bennem létező állapotokat: meggyógyítani azon részeimet, amikben 'düh', 'szomorúság', és a többi érzés lakik...

Ez az érdekes gondolat- és érzetjáték arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen fontos napi szinten tölteni, gyógyítani, szeretetben önmagunk felé lépegetni, 'jóllakni' lelkileg - nem csak fizikai síkon...

Buzdítalak, hogy tegyél ma (is) magadért valamit. Valamit a lelked egyensúlyához, valamit, ami a szíved gyógyítja - legyen ez meditáció, jóga, egy séta a természetben, értékes baráti beszélgetés, ami felemel, és önmagadhoz közelebb visz. Jusson eszedbe a reggelinél, ebédnél, vacsoránál: most táplálom a testem - de mi lesz a lelkemmel? Azért is tennem kell valamit, hiszen a valóságom része, és az állapotától függ az, hogyan élem meg a valóságom...

*

Azt tapasztalom, hogy mindig ugyanoda lyukadok ki, csak minden megtapasztalás, minden megélés és mini-megértés más irányból, más szavakkal mondja ugyanazt. Az éhséggel való összehasonlítás nagyon érzékletes, ezért éreztem helyénvalónak, ha behozom a blogba, mint frissen kapott kép. Hátha pont jókor, jól talál meg. Nekem jólesett, erősített... :-)

Legyen szép a napod, legyen szép az életed!
Ne feledj minden nap tenni érte.

Vanda

Mátrai Vanda
coach, tréner, zarándok
www.matraivanda.hu

Előző blogbejegyzés: blogindító bemutatkozás :-)